Van az az érzés,amelyet nem tudsz szavakba önteni. Csak úgy jön és magával ragad,rabul ejt.
Nem tudsz szabadulni tőle,mert olyan jó érzéssel tölt el,mintha a fellegek felett lennél.
A szerelem: amely oly sokat ad, s vesz el olykor. Amitől felszabadultnak érzed magad és úgy érzed tiéd a világ.
De a filmekben senki nem beszél a mélypontokról,amik bizony vannak.. és ha vissza szeretnéd kapni azt az érzést amit a szerelem ad, akkor annak ára van.
DE sose félj bocsánatot kérni,megbocsájtani, ordítani, sírni ,nevetni..és még sorolhatnám,de úgy is tudod,mert a legtöbbünkben az lapul belül,amit félsz kimondani.
